Ő volt a Mindenem. Olyan űrt hagyott maga után,ami szavakkal kifejezhetetlen és mai napig nem tudtam elfogadni,hogy csak ennyi volt és vége,nincs tovább...
Még május 4-én volt,amikor nekem kellett azt mondani,hogy elég volt a szenvedésből és el kellett altatnom. Hiába a gyógyszeres kezelések,állandó orvosokhoz mászkálás,semmi sem segített az én Kincsemen,nem akartam elhinni,hogy csak ennyi jutott nekünk,kettőnknek...alig egy évet volt velem,de az életemet örökre megváltoztatta. Annyi pluszt adott,amit sosem tudok eléggé megköszönni Neki.
Nála tanultam meg,hogy minden apró dolognak egyformán kell örülni. Nincs különbség egy pillangó vagy egy jól sikerült nap között. Az együtt töltött időnek van a legnagyobb értéke,az felbecsülhetetlen. Ez az,amit nem lehet megvásárolni,erőszakkal megszerezni.
Ki kell érdemelni minden egyes percet és hálát adni érte;mivel sajnos semmi sem tart örökké.
Bízom benne,hogy jó volt Neki nálunk abban a szűk egy esztendőben.Édesem a kezeim közt aludt el végleg és a német juhászom,Szofi mellett nyugszik az idők végezetéig.
Íme az utolsó fotóm Róla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése